Kolbászban nem lehet csalni
Ez egy olyan műfaj, amiben lehetetlen az embereket félrevezetni. Hiába minden adalékanyag és ízfokozó, ha egyszer az igazit valaki megkóstolja. Soha többé nem tér vissza a hamis kolbászra, ami csak nevében az, de húst és valódi fűszert alig látott, nem beszélve gasztronómiai élvezetről.
Ezen a téren az emberek a gyomrukkal szavaznak már évszázadok óta. Méghozzá évszázadok óta ugyanúgy szavaznak.
A magyar húsételeket nem a kimondhatatlan nevű, egy tucat szótagos adalékanyagok tették világhírűvé, hanem az a hagyományos előállítási mód, ami, bár kevésbé alkalmas a tömegtermelésre és a gyors legyártásra, de természetesebb, eredeti ízeket garantál.
Kőfüstölőben készül az igazi
Amikor szakvéleményt kérnek tőlünk, mi a Tóalmásinál azt szoktuk mondani idegen szóval, hogy tisztán „funkcionalista üzemkoncepciót” képviselünk.
Mit jelent ez?
Magyarán annyit tesz, hogy úgy készítjük az ételt, mint a nagyapáink. Mert mi nem úgy gondoljuk, hogy a hagyományon változtatni, toldozni-foltozni kell, hanem azt a régi mesterektől annak legjobb formájában elsajátítani és követni.
Ez a szakácsművészet titka, nem a folytonos újítás.
Kőfüstölőnkben ezért olyan húsok készülnek a magyarok asztalára, amilyet csak a legnagyobb ínyencek, Jókai és Mikszáth ehettek egykor a hagyományos receptek alapján.
Egy jó kolbászos reggeli
Reggelire úgy be kell lakni, mint a királyok, mert a nap hosszú, és sok a rohanás. Nem este kell a gyomrot megtölteni mindenféle sebtiben vásárolt gyorsétellel, hanem a reggelinek kell megadni a módját.
Mintha az ember kaszálni menne: még a nagyvárosban is így érdemes nekimenni a napnak. Egy szalonnás rántottával, finom házi szendviccsel a hasban másként látja az ember a világot, és úgy megy neki a feladatainak, mint akinek meg is van az ereje végigvinni azokat. Ilyen erőt ad a valódi húsétel.
Vissza a hírekhez