A kolbász sikerreceptje
Manapság mindenki a siker receptjéről beszél. Mások arra esküsznek, hogy ennek nincs is receptje. Ha a Tóalmási Manufaktúra megalapítóját faggatnák erről, alighanem szerényen hallgatna. De a Forbes kérdéseire adott válaszaiból az derül ki, hogy a céltudatosság és hagyomány szeretete az, ami őt személyesen sikerre vitte.
Íme, a becsületes magyar siker receptje, amit ingyen átvehet és alkalmazhat mindenki a saját területén (nem csak ha kolbászról van szó), egyenesen a Forbes-ból:
„Előtte [mielőtt a Tóalmási rátalált volna igazi önmagára, arra a formára, ahogyan ma is működik] előfordult, hogy esetleg mi is használtunk színezéket, próbáltunk dolgozni egy-két, a húsiparban használatos adalékanyaggal, hogy jobb áron tudjuk előállítani a terméket. Aztán azt láttuk, hogy a nagy cégek olyan árakat diktálnak, hogy a mi volumenünkkel nem tudunk versenyezni. Ekkor döntöttünk úgy, hogy a minőséggel különböztetjük meg magunkat.”
„...a minőséggel különböztetjük meg magunkat”
Ha ezt a mottót követnénk minél többen, alighanem jobb termékek cserélhetnének közöttünk gazdát az országon belül. Mindenki a maga tudása legjavát adná a többieknek, anélkül hogy szükséges lenne külön „fokozókkal” és „adalékokkal” dolgozni.
Tanulságos azonban a Tóalmási története más szempontból is. A Forbes-cikk elején a riporter külön kiemeli, hogy Kurunczi János rezzenéstelen arccal, bölcs nyugalommal számol be a kezdeti nehézségekről.
A végső buktató lett volna mások számára az a régi, kezdeti tűzeset, amire a beszámoló szerint „Kurunczi olyan természetes arccal emlékszik vissza, mintha az üzemek jellemző tulajdonsága volna, hogy időről időre félig leégnek”.
Amellett, hogy a Forbes-cikk a „kolbász ízű kolbász” erényeire emlékeztet, eszünkbe juttatja azt is, hogy a sikerek mögött emberi történetek állnak, olyan egyéniségekkel a középpontban, akik hitelesen és céltudatosan követték pályájukat.
Vissza a hírekhez